Kreatív írás miskolci középiskolásokkal
József Attila nevét mindenki ismeri, József Attila verseit mindenki ismeri? József Attila igazából József Attila, aki nem nagyon szorul magyarázatra?, akinek költői képeit csak egyszer hallja az ember, s örökre emlékezetébe égnek a szavak? S milyen lehetett József Attilától verset kapni? Milyen lehetett, ha valakit a szerelmével talált el?
Ezekre a kérdésekre is kerestük a válaszokat az elmúlt hónapokban a Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógia Szakgimnázium 11.C-s diákjaival, akik magyar tagozatra járnak és mellette kreatív írás órákon vesznek részt. Azt próbáltuk megfejteni, hogy a mai diáklányok miként reagálnának, ha egy fiatalember versben udvarolna nekik. József Attila kevésbé ismert verseit vettük alapul, melyeket egy-egy lányhoz írta. A 3 vers, amit választottunk:
Csókkérés tavasszal (1922)
Lányszépség dicsérete (1923)
Végül (1930)
A feladat az volt, hogy a diákok válaszoljanak Gebe Márta, Espersit Mária és Vágó Márta nevében a költőnek versben. Az egyik diák a vers helyett azt próbálta megfogalmazni prózában, miként vehette rá magát a költő, hogy csókot kérjen tavasszal, 1922-ben, az egyik diáktársától. Az alábbiakban ezek a szövegek olvashatóak.
Kiss Panna
Csókadás tavasszal
A táblán sikított a kréta, Attila pedig legszívesebben megtépte volna magát az őt körülvevő káosz miatt. Ha becsukta a szemét, csak még hangosabb lett a duruzsolás hangja, a gyerekek cipőjének koppanása a recsegős padlón. Egyedül az ablakon bejövő friss levegő hozott számára egy kis megváltást a káoszban, legalább egy kicsit jobb lesz ettől a légkör. Az óra kattogása valamiért olyan hangos volt, hogy még a beszélgetés ellenére is ki tudta venni az ütemesen ismétlődő hangot. Az őrületbe kergette. Megpróbált arra gondolni, hogy Márta elfogadja verseit. Hogy elfogadja őt, József Attilát, aki tiszta, őszinte szerelmet érez iránta. Eddigi versei úgy tűnt, hogy tetszettek Mártának, ám ennek ellenére még soha nem beszéltek szemtől szemben. Ennek egy ideg Attila titokban nagyon örült, félt attól, hogy a lányban csak rosszabb benyomást kelt, ha személyesen is beszélnek. Ám a mai nap talán más lesz. Talán minden megváltozik, a lány elfogadja a szerelmét, a szerelmük kivirágzik, mint a virágok tavasszal, mindketten boldogok lesznek, közösen élik le az életüket és…
Mint a virágok tavasszal. Attila szeme hirtelen felnyitódott, majd rögvest elkezdett írni az előtte lévő lapra. Szigorúan figyelmen kívül hagyta azt a sok mocskos suttogást a fülében. Talán Márta is csak szórakozik vele, hiszen mégis ki akarná leélni az életét egy ilyen fiúval. Lehet, hogy valami bolond tréfa az egész, Márta pedig csak azért mosolyog rá minden nap Attilára, hogy ne legyen olyan kínos a dolog. Nem, ez nem igaz, nyugtatta magát és minden figyelmét az előtte lévő kezdetleges versre fordította. Mély lélegzetet vett. Nem mindenki hagyja el, annak ellenére, hogy eddig egyetlenegy állandó személy sem maradt az életében. Márta biztos szeretni fogja, sőt már most szerelmesek egymásba! Akkor nem mosolyogna rá minden nap a legszebb mosolyával a bronzajkú lány. Nem fonódna gyakran össze a tekintetük, nem nézne vissza rá kétszer-háromszor a válla felett.
Csókkérés tavasszal — találta meg a tökéletes címet a verséhez a fiú.
Attila szíve százszor gyorsabban kezdett el dobogni már csak a gondolatra is, hogy ő és Márta, Márta és ő, ők ketten, csak ketten. Ma odaadja a lánynak a verset. Persze nem személyesen, de legalább nem lesz nehéz dolga. Mindenki tudta, hogy melyik szobában lakik Gebe Márta, hiszen az egyik legnépszerűbb lány volt az iskolában. Levelét elég lesz ajtó alatti kis résen becsúsztatni. Minden meg fog változni az életében, akár tavasszal a természet. A dolgok egyszerűbbek lesznek, a világ hirtelen kitárul majd előtte. Már el is felejtette az óriási hangzavart a teremben. A tavasz által kecsegtetett jövő beitta magát a szívébe. Ő és Márta, Márta és ő.
Varga Lili
Válasz csókkérés
Attila te csacska,
fiú voltod
férfi testet takar.
Leheletem halványabb,
mikor ádázul
keblemre szeged.
Vágyaddal teli szemed,
Csípőm csengését
felveszed.
Egy ritmusra mozdulna két test.
Gombolni kezdesz,
ingemen forró
csókjaid érintésével.
Testem izzó vas
a vágytól mit
kelt ez az alak.
Reményemben csak álom marad.
Így gondolataim
megtartva
iszom szád édes önmagadát halkan.
Ducsai Réka
A lányszépség dicsérete?
(válasz Attilának)
Szerettelek volna férjuramnak szólítani.
Szerettem volna, ha hitvesemnek szólítasz.
Szerettem volna, ha közös virágunk bimbózik.
Szerettem volna…
A sok elvárás zúdul.
A sok gond figyel.
A sok szó üt.
Két egybefonódott lelket.
Már ne írj többet.
Ez az üzenet.
Már ne légy kedves.
Ez volt minden.
Mézes szavaid melengetnek.
Mézes hangod átölel.
Mézes lelked mindenem.
Másnak is kell a mézed.
Talán csak eltűnünk
Már minden csak talán.
Szeretve szeretlek, szeretve szerettelek.
Mondjuk: viszlát örökre kedvesem.
Bikki Alexandra
Végül?
E legényke szava megindított.
Szavakat keresve fejemet elfordítom.
Csak verset kötsz illatos csokorba,
hisz apád-anyád nem volt,
ki rád vigyázott volna.
Jaj, de csokorba őket én is kötném.
Szép szerelmes szalagokkal ölelném.
Várom, mikor a nap elbukik az égen,
s a Hold diadalát ünnepelve elolvasnám őket.
Kristályos könnyeket hullatnék,
ezüst fénye megolvasztaná a tintát.
A papír-szirmok roskadva összeesnének,
nem szólna több szó szerelmed nevéhez.
Verseid rózsavize mosta a lelkem,
csak viszont szerelmem kérte cserébe.
Viszont össze kell most törjelek szegényke,
családom nem enged, tilt téged mellém.
Ne írj többet, csillaga az égnek!
Ne várj rám, szellője a rétnek!
Ne szólíts nevemen, nem vagyok Liliom!
De te vagy a napom, holnapom.
Szívemnek királya,
sajnálom.
