Tavaly novembertől Térhálók címmel Csurgai Ferenc, Olajos György, Ponyiczki Szilvia és Tari Gábor utcakiállítása látható cserélődő anyaggal a Demola Egyetemek Közti Kreatív Kulturális Tér üvegportáljaiban a Budafoki út elején, a Gellért tér sarkánál.
A nemzetközi intézményhálózat első magyar megjelenését a hely vezetője, Bacsa László álmodta meg a Budapesti Műszaki Egyetem és Újbuda Önkormányzata segítségével, melynek neve magáért beszél. A rendkívül jó elhelyezkedésű tér és kirakatai kiemelkedő nézettséggel rendelkeznek, hiszen a Műszaki Egyetem kerti bejáratával szemben találhatók, így többek között a leendő építőművészek, oktatóik és minden egyetemi polgár nap mint nap láthatják. A hely most a kortárs képzőművészetet bemutató funkcióval is bővült.
A kiállító művészeknek is több-kevesebb közük van az egyetem Építészmérnöki Karához. Ponyiczki Szilvia – aki Angliában vált ismert festővé – építészként szerzett diplomát itt; jómagam a Rajzi és Formaismereti Tanszék tanáraként tanítottam őt.
A közös kiállítás ötlete művésztelepi beszélgetések folyamán merült fel, de az alkotókat számos közös kiállítás és részben a Képzőművészeti Egyetem időszaka is összeköti. A „térhálók” hívó szava a művészeti formatan oktatójaként (BME, MOME, METU, JPT), ill. a színdinamika kutatójaként fogalmazódott meg bennem. Úgy vélem, a képzőművészet egyik legfontosabb személyes és akár korszakos kifejező ereje is abban rejlik, ahogy a forma és a tér különös egymáshoz viszonyulása egy műben megjelenik. A térélmény minden ráolvasott, vagy mesterségesen a mű mögé állított teória helyett képes igen erős érzelmi hatást kifejteni, amely lehet pillanatnyi – drámai erejű, elgondolkodtatóan többértelmű, vagy akár sokféleképpen értelmezett szimbolikus jelentésű is. A térhálók kifejezés napjainkban nagyon időszerű, mivel világunkat, működésünket, kapcsolatainkat át- és átszövik a különféle hálózatok, de ezeknek az előnyei mellett hátrányai is vannak. Pl. ha globalizált létünkben akár tőlünk több ezer km-re történik valami, akkor is jó okunk van a félelemre… A művészek térfelfogásában közös, hogy nem egy kiemelt témát, eseményt, figurát képeznek le, hanem a formák mellérendeléses, szövevényes viszonyban hálózzák be a kép vagy a szobor terét, így teremtenek különféle személyes kifejezéseket. Tehát a közös kiállítási megjelenés nem csak az ismeretség, a régi barátságok, hanem az alkotói szándékok hasonlatossága folytán is hiteles.
Csurgai Ferenc szobrászművész különleges technikájáról, öntött beton szobrairól ismert. Korábbi játékos, „radikálisan eklektikus” posztmodern korszaka után áttört, légies szerkezeteket, rács-szerű kompozíciókat készít – melyek bizonyos fokig ellentmondanak a beton súlyos képzetének – a bezártság, de a nyitottság, légiesen áttört térillúzióját egyszerre fejezik ki. D. Udvardi Ildikó így ír ezekről: „Csurgai Ferenc alkotásainak felépítésében az üresség és a forma interakcióit, káosz és a rend viszonyát vizsgálja egy-egy határozottan szervezett geometrikus-organikus struktúrán belül. Csurgai a redukció, a hiány, az üresség mestere. Képes az anyagit szellemivé, a redukciót kiteljesedéssé változtatni”.
Olajos György Hübrisz-alakjai – melyek tulajdonképpen falemezből kifűrészelt rácsszerű formák – természeti népek művészetével is rokonítható formajegyekkel megjelenő ijesztő, stilizált fejek. Érdekes módon még a maori arctetoválásokkal is távoli rokonságba állíthatók, melyek többek közt a vadállatok elijesztésére is szolgáltak a törzsi művészetben. De Olajos nem rémiszteni akarja a nézőt, hanem tükröt mutat az agressziónak, hatalomvágynak. Hübrisz: önteltség, kevélység, gőg, önfelmagasztalás – a művész szerint. Gyakori, visszatérő eleme műveinek a labirintus térélménye, ezeket a formázott képeket is tekinthetjük ilyeneknek. Egyik méltatója így ír erről: „A vonalháló-labirintusban, mintegy az élet vargabetűiben tévelygő ember tékozló fiúként a megbánás, a szeretet és a megbocsátás képességét idézi fel, s ez az önkritika képezi a hybris ellentettjét, egyben ellenszerét”.
Ponyiczki Szilvia képfelületein egy titokzatos, absztrahált, sokszor többértelmű jelrendszer alkot a művész körül kavargó forma-rajzást, amely akár kellemesen magával ragadó, de bizonytalanságba taszító, ijesztő, rabul ejtő háló is lehet. Előbbinél inkább a kellemes rózsaszínek, utóbbinál a tragikus feketék dominálnak. Hasonlatosan a tudatalattink mélyrétegeiből feltörő rossz álmokhoz, vagy épp A. Hitchcock Madarak c. filmjének ominózus, kéményből kirajzó madár-inváziójához…Talán személyes értelmezésnek is tűnhet, de a művész azt a dilemmát is modellezi, hogy a körülöttünk kavargó jó és rossz jelek, események, behatások tömkelege között milyen nehéz is egyensúlyunkat megőrizve, biztosan haladni az általunk jónak vélt irányba.
Évtizedek óta csiszolom absztrahált figuratív stílusom, melynek legújabb, Laokoónia c. sorozatából állítok ki darabokat. A figurák behálózzák, kifeszítik, kitámasztják a kép széleit. Az alakok nem a kígyóval küzdenek, ahogy az ismert görög szoborcsoport figurái, hanem önmagukkal, megjelenítve egy rácskoreográfiát – az emberi kapcsolatok védelmező, de gátoló, vagy épp lehatároló kettős jellegét is kifejezve. Kedvenc idézetemre is utalnak: „Furcsa tömlöc ám az ének – rabja vagy, de mégsem véd meg” (Dinnyés József egyik vers-megzenésítését idézve) – ahol a bezártság térélménye a művész-lét egzisztenciális drámájává is felnövekszik. Feledy Balázs írja: „Ütköző, egymáshoz feszülő formái, sejtetései humán küzdelmek – akár etikailag is értelmezhető – áttételes bizonyságai. Határozott kontúrokkal alakított formáin belül homogén színfelületek éppúgy láthatók, mint rajzi, gesztus elemekkel „felszántott” mezők. A formák egymásba feszülésének erejét erősíti színalkalmazásának nagyon tudatos szuggesztivitása. A művész képteremtő ereje egyedi, s miközben stíluselemei között felfedezhetők valós formák, formafragmentumok, a képek látványa elvontságokkal összegződik, szintetizálódik, s válik így szkepszist is felmutató világérzéssé”.
A kiállításhoz kapcsoló weboldalak:
https://csurgai.art
https://www.webgaleria.hu/olajosgyorgy
https://www.ponyiczki.co.uk
https://gabortari.blogspot.com
