Öt év az örökléthez

Petőfi Közelebb
Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

Öt év az örökléthez

Bevezető, meghívók, plakátok

A miskolci Thália-házban, a folyóirat műhelyében (melyet Színészmúzeum néven is ismerünk) rendezett előadásokat az ott megtekinthető két tárlat, a Tompa plusz Petőfi, és a R_ebell című IX. Spanyolnátha Nemzetközi Küldeményművészeti Biennálé hívta életre. Az előadások előtt az érdeklődők tárlevezetéseken is részt vehettek. *** szeptember 13. szerda 16.00 óra VÁMOSI KATALIN Mikor, merre és miért utazott […]

Társasági élet Szatmár vármegyében

Szendrey Júlia társasági és bálozási szokásai

Szeretett társaságba és bálokba járni Szendrey Júlia?
Társasági élet Szatmár vármegyében – Szendrey Júlia társasági és bálozási szokásai

Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

„Apostolok vagyunk / Az erkölcs mezején”
Petőfi Sándor és a színház világa

A miskolci színészmúzeum falai között megrendezett „…Közelebb” irodalmi sorozatokon mindig felmerül a kérdés: az adott író, költő kötődik-e a színház világához.

Eliramlik az élet – Az igazi Petőfi

Petőfi tanácskozásra hívta Dohány utcai lakásába Jókait, Vasvárit és Bulyovszkyt. Jelen volt Júlia is.
─ Ó, az az átkozott magyar Lafayette! ─ illette e szavakkal a halogató Klauzált.
─ Sürgősen tennünk kell valamit, különben kifogja a szelet a vitorlánkból!

Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

A lánglelkű és a háborgó lelkű költő –

Petőfi Sándor és Tompa Mihály kapcsolata

2023-ban emlékeztünk Petőfi Sándor születésének bicentenáriumára. A lánglelkű költő életrajzát nem szükséges – még csak röviden sem – bemutatni, annak ellenére sem, hogy vannak benne bizonytalanságok és vannak kutatók, akik halálát másként tudják, vallják, mint az akadémiai irányzat képviselői.

Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

„Veszett csaták, csufos futások!”

A téli hadjárat Petőfi költészetében és a történetírás valóságában

Jelen írásomban egy olyan aspektusból szeretném bemutatni Petőfi Sándor költészetének egy kicsiny szeletét, amelyet bizonyos tekintetben interdiszciplinárisnak is mondhatnánk, hiszen a történelemtudomány és az irodalom ad randevút egymásnak.

Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

Petőfi Szendrey szemével

„A költő úr megunta a házaséletet, – folytatta Szendrey. – Ez teljesen érthető. Az ilyen csavargó embernek nem való feleség, nem való gyermek. Ha mégis sikerült elbolondítania egy bolondulásra képes hajadont s azt kiragadta rendes polgári életéből, hamarosan megunja azt. (…)

Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza, 1849. július 31.) rövid élete során viszonylag sokat utazott…

Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1
Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1
Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

Petőfi-parafrázisok

Rágyújtottam a pipára,
ez lett a szertelem ára,
füstje lenge, mint a lélek,
pöfékelek amíg élek.

Amint a konyhába lépek,
szép lyánnyal mosolyt cserélek.
Mosoly után jön a csók is,
attól föléled a hó’tt is.

Csak azért is

Drozsnyik István
Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

Csak azért is

Spanyolnátha Könyvek 45.

Erőt gyűjteni

Akit teknőben az ágy alá dugnak be éjszakára aludni, mert a másik két-három fekvőhelyen a szülők, illetve a többi testvér alussza éjszakai álmát, s a legkisebb gyereknek csak a földön jut hely a mákszemnyi ablakos házban, annak – mint a mesében – a legmesszebbre kell eljutnia. Meg kell vívnia minden csatát, s ha nem is […]

Rajzok, szépírások

Földpadlóra tettem le először a kezem, ahol teknőágyam volt, ökörszem-ablakok néztek velem farkasszemet. Szénaillatú, dohos padlásunkon szőttem jövőmről villódzó meséket. Szemmel összefogtam az élet fényeit, kínjait, bánatát. Felnőttem kilencedik gyerekként. Magamat emésztve kezeim közt fogyatkozik reményem.

Szív, szer, elme

Stark István

Szív küldi színnek

Heart sends it to colour

Az embert ritkán éri olyan esemény, melynek eredményeként az élet és halál mezsgyéjén kényszerű járni. Minderről írni pedig azért nehéz, mert bár igyekszem a személyes érintettséget tompítani, de éppen a dolgok személyes megélése teszi hitelessé a műveket, amelyekhez az események adták az ihletet.

Törékenység

Fragility

Gárdonyi Géza Isten rabjai című regénye utolsó mondata így hangzik: „A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa.”[1] Az író Árpád-házi Szent Margit legendáját jeleníti meg művében, a mondat pedig a regényben rejlő plátói szerelem meg nem vallottságára utal, egy érzés ki nem fejezhető, megőrzendő titkára.[2]

Beszédtöredékek a halálról / Szív

Fragments on death / Heart

Azt mondják, a sötétség tapintható.
Azt mondják, körülölel.
Hogy a szív nem állat.
Hogy néha meg-megáll.

A gyerekszobában éjjel a szuszogás az, ami megöleli a sötétet.
Mielőtt belépnék, már behálózza a fülemet, a mellkasomat.
A szívemet.

Szív, szer, elme

Heart, Body and Soul

Akad egy hely, kék az ég felette,
az alatta tompát megnevezni még nem tudom,
ahhoz föl kell nőjek a magasához.

A helyen magaságyásokhoz sorakoznak
a környék legjobb női,
kőből áll a szív,
kőzetből a Királyok Széke máll. Tői

A szív szerel

The Heart Upkeeps

Szívem érhálózata lüktet,
neked, neked, neked, ami
jelzi, szerel éppen, szerel.

A szerelés az maga a szer.
Szerelem, mondom, és ott-
hagyom a vízcsapot, csöpp.

Ha szerelem, akkor kevésbé
csöpp, a vízcsap, mindenki
azt hiszi, akkor inkább, de!

De nem. Érhálózat, izmok,
zsírszövet, és folyadék, fő-
leg víz, de más is, ki tudja.

Fény

Light

Zingi-zeng, bingi-bong és kilimpi-kalimpál a szív nagy magányában.
Nincs, aki hallja kicigi-kacagását, nincs, aki lássa zikigi-zokogását.
Artéria és véna hálójában, a testburok zárkájában szomorúság gyötri.
Jó lenne nem egyedül figyelni mindenre, nem egyedül csinálni és elviselni mindent, és nem egyedül felelősséget vállalni mindenért.
Társra vágyik a szív, arra az igazira, aki minden pillanatában erősíti és felszabadítja, akivel közösen hozhat döntéseket, akivel közösen vállalhat felelősséget.
De ha néhanap közelít hozzá egy másik szív, csak a testfalakon keresztül érzik egymást, csak a sóvárgás nő a tompa lüktetéstől.
Hiába fordul tehát akárhány szív felé, egy magafajta, egy ugyanolyan nem tudhat segíteni.
Nem képes megszabadítani őt énbörtönéből, nem tudja kirángatni a saját rabságából, hiszen ugyanabban az énbörtönben tengődik, ugyanabban a saját rabságban senyved.
A beteljesületlenségbe, a csalódásba belebetegszik a szív.

Helyén

In place

Nyitva
a szemem.
Készen
állsz
előttem.
Arcod
kemény,
tiszta.
Nézünk.
Fel fogsz
tölteni,
mondod.

Érrendszerváltás

Circulatory System Change

A testet a lélekkel
érháló köti össze.
Felcseréli az ember,

mit felismerni nem mer,
hogy föld- vagy Isten-többlet
a testet a lélekkel

Bűnben születtem, vétekben fogantam

I was born and conceived in sin

Sötét pincében ültem és bort iszogattam.
Nevettem a velem nevetőkkel,
csókoltam az engem csókolókat,
beszéltem kígyót, békát a velem beszélőkkel.

Hirdette az Úr, láthatatlan:
Ez a ruha nem a tied
A mosolyt is mástól loptad
Ez a bor már ecetté vált
Ereszd fejedből a hangokat.

Vézna cérnaszál a szép

Thin as a Thread is Beautiful

Sehol semmi.
Sehol és semmi.
Csak az, hogy szétszakít.
A múltam vagyok. Az vagyok, ami még lehetek.
Röntgenfénybe lépek. Ezt kaptam, méltóképp viselem magam.
Nem mozdulok meg.
Nyitva tartom a bensőmet, szétterítem, hogy átvilágítsanak.
Fénylek.

Az esendőség tanúsítása

Attestation of Frailty

Az emberi test erei hálózatba rendeződnek. Az ember azért tud egészséges, energikus lény lenni, mert a testében futó vérerek összefonódva, szinte egymásba gabalyodva, egymással mégis a legtökéletesebben együttműködve biztosítják az életet.

Tompa plusz Garay

Záróakkord

Rendhagyó légyott: a madár és az obsitos

(Tompa és Garay a Lánchíd tövében)

I.
Néha megcsúszunk egy-egy kenetteljes kifejezésen.
Emlékeim szerint a fellegvár ott épült meg, ahol egy berber
fejedelem az életről mesélt fiának, sivatagi séták során:
Hebel, azaz hiábavaló minden, mi nem Isten akarata szerinti,
tudjuk ezt a kifejtett salamoni prédikációkból.

Az isztambuli csata, avagy öregszik az ember

(történik Hernádkakon, egy nyári alkonyatkor)

TOMPA
Régen láttalak már, más volt ez az orcza,
42 nyarán – mikor már a bodza
bordó bogyót érlel, és a pincér-tálca
bortól tocsog –, együtt vártunk hídra, láncra,
ottan ismerkedtünk, míg a remény táncolt,
végül mást is kaptunk: egy nehezebb láncot.

Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

Tompa és Garay Kawalky Lajos műtermében

ahogy erre H. J. visszaemlékezik Hernádkakon

Reformkori anziksz

Garay Jánost 1842-ben választotta
tagjai közé a Kisfaludy Társaság
meghalt Stendhal világra jött Mallarmé
Tompa Mihály sárospataki kollégistának
addigra megjelent Romos váromladékon

A szekszárdi sztori

(mendemonda)

– Hoppáré! – ordította Háry ott, pont ott, a Gödörhöz címzett söntés bal hátsó szegletében, ahol a gömbölyű sarok hegyes csücskében négyszög alakú, Vasarely-mintás hálót szőtt egy kék pók.

Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1
Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

Hernádkak, hová Háry homokhidat hantázott

– Közelb, közelb, hadd menék közelb! Derék uram, bocsátaná meg engedelmed, hogy ezen tusakodásból magam is részt vevék, de históriai pillanatok ezek, megérté ugyebár?
Mihály felnézett. Izzó tekintetű, nyalka, erősnek tűnő férfiú állott vele szemben, és nézett az arczába, korát tekintve olyasféle, mint ő. Szemét csak pillantásnyira vetette rá, aztán elnézett a távolba, a víz roppant tömege felé, amerre egész eddig Mihály is vetette figyelő tekintetét, elképzelvén azt a kő- és aczélmonstrumot, aminek a megépítését ünneplendő itt most összegyűlék a tömeg.

Kitalált

LULU. Cékla?
LILI. (A kertre mutat.) Cékla. Borsó. Fűszerek.
LULU. Szép itt maguknál!
LILI. Köszönöm.
LALA. (Tálcával belép. A tálcán teáskanna, csésze, cukortartó, kiskanál, aprósütemény.) Parancsolnak teát?
LILI. Köszönjük, Lala, elmehet. (Teáznak.)
LULU. A tisztelt férje mit ír mostanában?
LILI. Levelet. Prédikációt. Verset. Azt a legkevesebbet.
LULU. És miről ír?
LILI. Csupa szárnyasokról. Leveleiben az osztrák sasról, prédikációiban az angyalokról, verseiben a gólyáról. Ikaruszról is írt egy verset.

Rekonstrukció

Mintha két alakot látnék,
lelépni az óriásplakátról,
ami az alapkőletételről készült festményt ábrázolja,
és felbukkanni az overállos
munkások között.
A régi híd újraépítésének,
sajtótájékoztatóján.
Jani, és Misi,
újra együtt,
mint a „Kisf@ludy Társaság v2”
Facebook csoport tagjai,
és bestseller szerzői.

szöveggé konvertálom a percet
próbálom megállítani a folyót
bandukolok ahogy a
rettenthetetlen savanyú szamuráj
bandukol egyik pillanatból
a másik pillanatba
ott is meg kell valakit
de ezzel nincs gond
ő hal meg előbb
ő hal meg mindennap
az áfonyaszedéssel elvan
de a monotóniát azt rosszul tűri

egyszerűen akartam egy helyet
ahol senki sem háborgat
és úgy lehetek az aki vagyok
hogy valójában nem is tudatosul
még csak foglalkozni sem kell vele
és laza levelet írni az ismerősöknek
hogy szerdán este hattól nyolcig itt és itt
az leszek aki vagyok
X erről fog engem kérdezni
és én erre válaszolok
gyere el ha kedved tartja

tudod a folyamatos konvertálás nagyon fárasztó
láttam olyat aki már abba is
majdnem belehalt hogy nem voltak ingerey
végül életben hagyták
kötött egy alkut magával
és a körülményekkel
hogy ez így is marad

de ő más
mentségére legyen mondva
nem öl nem ír nem lélegzik
nem esküszik az élő istenre
miközben úgy tud csak élni
úgy érzi magát elevenében
hogy néhanapján szabadon elevenít
belekapaszkodik pár szóba
várja mikor jön szembe a másik énje
és próbálja megfogalmazni
mit is jelent a gyakorlatilag soha

az emberek mindenfélét beszélnek
én úgy tudom ha találkoztak is
nem volt köztük súrlódás
a szöveg ott szakad meg ahol a frikció

Kelt Bején, 1849. október első hetében

Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

Ha Szekszárdon van Lágymányos

Mi lett volna drága János,
ha Szekszárdon van Lágymányos?
Vagy a Clark Ádám téren s
az igazság kevésbé törékeny,
letettek volna ott is egy követ,
amiből a Lánchíd kinövekedett?

Míg mások csak kémlelik az eget,
most borult be Szécsény felett,
mi iszunk, ha fölépült a nagy mű;
Micsoda nedű! – füllentek,
nem vagyok gyenge elméjű.

Ha a jó sors Hernádkakon
hoz minket össze öregen, vakon
jó, hogy neved Háryval határos,
drága János, koccintsunk
két régi vakond, ne nézzünk
egymásra gyanakvón.

A bikavértől nem ver ki a ragya,
töltsünk még a poharakba,
nem hordóból isszuk, verjék csapra,
lássa a község apraja-nagyja
pirosabb, mint a huszárok kalapja.

Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

TOMPA PLUSZ PETŐFI

Őszi-szeles nyárdélután

Csak úgy csapdos, nézni is rossz.
Kak-adu volna vagy kak-ukk?
A hajadat félted, a fejbőrödet,
hogy az apró kis karmai hozzáérnek.

Csak úgy csapdos, nézni is rossz.
Kak-adu volna vagy kak-ukk?
A hajadat félted, a fejbőrödet,
hogy az apró kis karmai hozzáérnek.

Vörös téglafal előtt álldogál a lány,
nem ismeri Adyt, mert japán
vagy koreai talán, eldönteni minek.
Háta mögött festett szamárkóróvirág,
nagyváros ez, nem csöppnyi lak.

Azt mondja, Petőfiről hallott valamikor,
elmennek mellette, nem figyelnek rá.
Csak áll, a noteszét nézi, benne április hat,
világít, mintha élne, foszforeszkál a szám,
a július tizenhét fekete, halott.

Tompa az agya, kakadu vagy kakukk,
annyira Tompa, kilátásban letűnt találkozás.
Bújj el, karoddal védd a hajad,
hiába tűnik menekülni jobbnak,
dörzspapír-vörös falba nem száll bele madár.

Szamárkóró logó, a katángot elvetették.
Ma már a virágot is isszák, nem úgy,
mint rég, mikor csak dísz volt a torta tetején;
ezzel a kontraszttal nyert a versenyen,
neki erdő se volt muszáj.

A lány a Kakra fel azon morfondírozott,
Fricit miért nem hívta senki,
mikor pont Petőfivel nincs mit kezdeni.
Attól ő még jól fogja érezni magát.

De úgy folytatta, mivel se nem japán,
se nem kínai,
– hallgatok hulló lombokat őszi-szeles éjszakán –
Hvang Dzsini mindenkin túltenne,
ha egyszer meghívnák.

(Nagykőrös, 1968) JATE-n végzett, jelenleg Budapesten él, ír, tanít. ...

„Apostolok vagyunk / Az erkölcs mezején”
Petőfi Sándor és a színház világa

A miskolci színészmúzeum falai között megrendezett „…Közelebb” irodalmi sorozatokon mindig felmerül a kérdés: az adott író, költő kötődik-e a színház világához.

Eliramlik az élet – Az igazi Petőfi

Petőfi tanácskozásra hívta Dohány utcai lakásába Jókait, Vasvárit és Bulyovszkyt. Jelen volt Júlia is.
─ Ó, az az átkozott magyar Lafayette! ─ illette e szavakkal a halogató Klauzált.
─ Sürgősen tennünk kell valamit, különben kifogja a szelet a vitorlánkból!

Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

Petőfi panasza Tompa Mihályhoz

Emlékszel-e Mihály, hogy valaha
szalmafedeles kicsi kunyhó állt itt?
Éppen itt, ezt mutatják a GPS koordináták,
hogy itt állt ama házikó, melynek
árnyas kertjében te a diófa alatt, én meg
a kis patak partján ülve költői versenyre keltünk.
Kerényi is benne volt, de őt már elfeledték,
és rólad sem mindig emlékeznek meg a tankönyvek,
de ez lényegtelen,
mint ahogy az is, hogy én kötelező olvasmány vagyok.

Erdei kak

Petőfi:
A költészetet már sose hagyom abba –
Ellátogattam a kies Hernádkakba.
Költőtársam hívott: Vass Tibor, magához,
Ki ott Miskolc mellett irodalmi fárosz…
Meg is érkeztem hát, az éhségtől vakon;
Végigbotorkáltam egész Hernádkakon,
Mire megtaláltam azt a nyájas fészket,
Ahol majd a múzsa versírásra késztet…
Nem volt a kis házban fejedelmi pompa –
Helyette ott vedelt kapatosan Tompa.

A hálás utókor

Rettenetes napokat látok közeledni, minőket
Eddig nem látott a világ; s a mostani béke
Ez csak ama sírcsend, amely villámnak utána
A földrendítő mennydörgést szokta előzni.

Petőfi Sándor – Tompa Mihály: Erdei kak

Tudom, barátom, nem fakúl az emlék,
A Hernád mellett hogy találkozánk,
Hol vendéglátónk borral és cipóval
Kies lakában várva várt reánk.

Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

Szépírás

Hajnali tenyér; aknatorok; Artikulált Értelem

Most, mikor kiszivárog
valami szürke inger,

az ágy huzat nélküli hidege,
a lefolyó kiszedett tartalma,

most, mikor ülepednek
a hajnal iszonykongó órái – –

Zöldár; Alámosott part; Köztes idő

a felszín alatti erek egyre több sáros
hordalékot sodornak a folyóba
s az áramlás riadtan emészteni próbálja
amit kimosott a görnyedt oldalakból

Jenciklopédia

Apolló – Olümposzi fodrász szerszám. Köztudott, hogy az istenek is hiú teremtések, sőt, ők azok csak igazán. Bár az is igaz, hogy az északi istenek többsége nem sokat adott az öltözködésre, némelyik megelégedett egy viseltes vikinggel.

Színterek

Olcsó penészgomba kapható,
nyolcvan ködös kavics darabja.
Halvány gőzöm, mit kezdjek vele
zöldessárga, fehér, kék
bedobom üres kosaramba.

Ködös kavicsból van elég.
Rostáltam egész életemen át.
Vigyázz, építési terület,
zöldessárga, fehér, kék
veszek szurokfekete kólát.

Apám a vörös fotelben; Sakk és Matt; Az első hó

Apám a vörös fotelben
nehéz zuhatag volt sarokban pihenő akarat utóbb
észrevettem a fotel karfáit hosszú hajóhoz hasonlított
már nem emlékszem
mint sarokban vöröslő folt
mikor törekedett azzá válni
ami valójában volt
apró kockák domborodtak szövetében karfáinak végére
gömbölyű díszeket terveztek később megértettem
a 70-es évek

Amikor Csáki Palinak szerelmet vallott egy negyvenes nő; Csáki Pali nem házasodik

Tudod, hogy mi tetszik benned a legjobban? A szemed. Mindig a barna szemű pasik vonzottak. A hangod is olyan férfias, megnyugtató. Barna, meleg, olyan, mint a rádióbemondóké. Amikor először találkoztunk, azt hittem, rádiós, tévés, vagy valami ilyesmi vagy, mert olyan ismerős volt a hangod, mintha már hallottam volna valahol.

Az anyaság fejben dől el

Hazudtam. Nem hiszem, hogy ezzel a „terápiát”, ha egyáltalán ez az volt, bármilyen módon is félrevezettem volna, de azt magamnak be tudtam vallani, hogy az, amit kitaláltam, nagyon is „aranyos” volt, ahogy más mondaná. Azt állítottam neki, hogy van egy képzeletbeli jó barátom, Csárlinak hívják, akiben feltétlenül megbízom mindig, és ő kvázi mindenható, és kicsit úgy néz ki, mint a Michelin-gyár logóbábuja, fehér puffancs-figura, ő az, aki mindig meg tud nyugtatni, igazi barát.

Mély cseh; Kis pej lovam Péj Pál; Összeomló ipari kolosszusok

szegény a család
kell majd egy kiságy
csörgő és maci
jó sok pelenka
meg egy mosógép
keverőtárcsás
honnan lesz ennyi
mire a gyerek
meg fog születni
ezerkilencszáz-
hatvannyolc végén
elég lesz tavasz
felé venni egy
megkímélt mély cseh

Egy csónakban; Plíz

Rohantunk a kórházba, mert azt hittük, ha elfolyt a magzatvíz, azonnal jön a baba. De még fájások se voltak. Hála Istennek, a szívhang rendben volt. Szeretem a feleségem pocakjára tapasztani a fülemet, és hallgatózni. 24 órája vagyok ébren, olyan megnyugtató ez a szívdobogás….

Az imádkozó robot

Ott állt, mint a hab, a lépcsőfokon, kétségbeesetten, meggörnyedten, megpróbálja, miként lehet, visszaemlékszik, ritkán hajlandó felágaskodni és hozzányúlni a véres, rongyos darabokhoz. (Támadnak, aprólékosan rendezve múltbéli dolgaikat, hasznosan gondolkodnak, az ablak kitörik, rávilágít, Évike mászik lefelé a lépcsőn, a lábát rakosgatva, ez egy falak nélküli szoba.) Az égen fiatal bárányfelhő, az izgalom is jelekbe foglalva, meg talán a szellemek érdeklődése.

Búcsú; Circulus vitiosus; Kinyilatkoztatás; Vendégségben

Nap nem süt

eső nem esik

szél nem fúj

múlt nem kisért

jövő nem sürget

telefon nem csörög

szomszéd nem kopog

ajtó nem nyílik

későre járok.

Papír, vászon, deszka

Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

A XXVI. Miskolci Téli Tárlat díjazottja

Tomecz Dániel

A XXVI. Miskolci Téli Tárlat díjazottja A XXVI. Miskolci Téli Tárlat díjazottja A XXVI. Miskolci Téli Tárlat díjazottja A XXVI. Miskolci Téli Tárlat díjazottja

Költészet és mítosz él a „Felhőkbe nyúló bérceken”

Tompa Mihály népregéi

Emlékezet és felejtés. A Tompa Mihály költői szavát feledő utókorban őt idézni nehéz. A meseszerű népregék versei, mint rab madár a kalitkában, elfeledett könyvespolcok mélyén, internetes portálokon elvétve fellelhetők. Tompa Mihály költészete az irodalmi helytörténeten és a kulturális tájtörténeten túli területeken is figyelmet érdemel. A régies szövegek megértéséhez ki kell nyitnunk az említett kalitka ajtaját.

„Valója már csak foszló érc”

Ismeretlen versek a börtönből, Miskolc, 1956

„Reggel a hóhér mértéket vett rólad,
aztán káromkodott, hogy tévedett,
s felakasztotta a szomszéd zárkából
a fiút, akit tegnap este hoztak,
ki egész éjjel üvöltött, dörömbölt,
hogy élni akar, priccsét leokádta,
s végül elájult, egy vödör vizet
loccsantottak rá, hogy magához térjen,
úgy vonszolták ki az akasztófához,
félaléltan nem vitték lábai,
csend, csak rúgások puffanása hallott.”

Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

Stark István kiállítása a Semmelweis Szalonban

Egyszer, egy szép vagy sem napon,
három igaz költő barát:
a Petőfi, a Kerényi, a Tompa,
megitták a csárda összes borát,
s elmentek egy jósnőhöz rögtön,
íziben, azon nyomban,

Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

Csorba Piroska búcsúztatása

Drága Piroska búcsúzni jöttünk most hozzád, hogy utolsó utadra kísérjünk. Jó anya voltál, jó feleség, jó tanár, jó költő, jó ember, akit mindenki nagyon szeretett, aki csak ismert, és most olyasmit követtél el, amit nehéz, vagy nem is lehet megbocsátani, előre mentél, nagy fájdalmat és veszteséget okoztál.

A szuhakállói temetőben

(in memoriam Csorba Piroska)

Itt dombon sorjáznak
holtak hallgatag házai.
Mi, élők – pedig körben.
Elszorul minden torok…
Hunyt szemed sugarában
fénygyűjtő nyáj:
a völgyben
napimádó kollektorok.
Megőriz Téged e táj,
s a nem múló emlékezet.

Térhálók

Tavaly novembertől Térhálók címmel Csurgai Ferenc, Olajos György, Ponyiczki Szilvia és Tari Gábor utcakiállítása látható cserélődő anyaggal a Demola Egyetemek Közti Kreatív Kulturális Tér üvegportáljaiban a Budafoki út elején, a Gellért tér sarkánál.
A nemzetközi intézményhálózat első magyar megjelenését a hely vezetője, Bacsa László álmodta meg a Budapesti Műszaki Egyetem és Újbuda Önkormányzata segítségével, melynek neve magáért beszél.

Pávai-Vajna Ferenc emlékére

Vanegyemléktáblázós

Van egy emléktábla a fürdő bejáratánál, láttad, Tibor?, kérdezi Körmendi Lajos 2002 kora őszén, a berekfürdői Panzió, a valahavolt karcagi Városi Szálló egyik szobabejárata elé húzott, dülékeny székén üldögélve, van egy emléktábla, a dülékeny, tünékeny dűnéken dolgozó agya_fúrt Pávai emlékére, lássad meg, Tibor: ő tárta ki szívét, tárta fel vizét nekünk itt.

Kötődések

Kiállítás a nyíregyházi Pál Gyula Teremben

Egy figyelemreméltó kiállítás nyílt meg 2023. november 24-én, Nyíregyházán a Pál Gyula Teremben. (A kiállítás 2024. január 20-án zárult, de a műveket érdemes újra áttanulmányozni.) A tárlatot Jánosi Zoltán irodalomtörténész nyitotta meg, aki szépen rávilágított a KÖTŐDÉSEK közös mozzanataira és a kiállítók egyéni képi világára.

Spanyolnátha XX. évfolyam, 104. szám. 2024/1

Nők József Attila életében

Kreatív írás miskolci középiskolásokkal

József Attila nevét mindenki ismeri, József Attila verseit mindenki ismeri? József Attila igazából József Attila, aki nem nagyon szorul magyarázatra?, akinek költői képeit csak egyszer hallja az ember, s örökre emlékezetébe égnek a szavak? S milyen lehetett József Attilától verset kapni? Milyen lehetett, ha valakit a szerelmével talált el?

Ezekre a kérdésekre is kerestük a válaszokat az elmúlt hónapokban a Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógia Szakgimnázium 11.C-s diákjaival, akik magyar tagozatra járnak és mellette kreatív írás órákon vesznek részt. Azt próbáltuk megfejteni, hogy a mai diáklányok miként reagálnának, ha egy fiatalember versben udvarolna nekik. József Attila kevésbé ismert verseit vettük alapul, melyeket egy-egy lányhoz írta. A 3 vers, amit választottunk:

Csókkérés tavasszal (1922)
Lányszépség dicsérete (1923)
Végül (1930)

A feladat az volt, hogy a diákok válaszoljanak Gebe Márta, Espersit Mária és Vágó Márta nevében a költőnek versben. Az egyik diák a vers helyett azt próbálta megfogalmazni prózában, miként vehette rá magát a költő, hogy csókot kérjen tavasszal, 1922-ben, az egyik diáktársától. Az alábbiakban ezek a szövegek olvashatóak.