szöveggé konvertálom a percet
próbálom megállítani a folyót
bandukolok ahogy a
rettenthetetlen savanyú szamuráj
bandukol egyik pillanatból
a másik pillanatba
ott is meg kell valakit
de ezzel nincs gond
ő hal meg előbb
ő hal meg mindennap
az áfonyaszedéssel elvan
de a monotóniát azt rosszul tűri

egyszerűen akartam egy helyet
ahol senki sem háborgat
és úgy lehetek az aki vagyok
hogy valójában nem is tudatosul
még csak foglalkozni sem kell vele
és laza levelet írni az ismerősöknek
hogy szerdán este hattól nyolcig itt és itt
az leszek aki vagyok [vagy aki lettem]
X erről fog engem kérdezni
és én erre válaszolok
gyere el ha kedved tartja

tudod a folyamatos konvertálás nagyon fárasztó
láttam olyat aki már abba is
majdnem belehalt hogy nem voltak ingerey
végül életben hagyták
kötött egy alkut magával
és a körülményekkel
hogy ez így is marad

de ő más
mentségére legyen mondva
nem öl nem ír nem lélegzik
nem esküszik az élő istenre
miközben úgy tud csak élni
úgy érzi magát elevenében
hogy néhanapján szabadon elevenít
belekapaszkodik pár szóba
várja mikor jön szembe a másik énje
és próbálja megfogalmazni
mit is jelent a gyakorlatilag soha

az emberek mindenfélét beszélnek
én úgy tudom ha találkoztak is
nem volt köztük súrlódás
a szöveg ott szakad meg ahol a frikció

Kelt Bején, 1849. október első hetében

I.
Néha megcsúszunk egy-egy kenetteljes kifejezésen.
Emlékeim szerint a fellegvár ott épült meg, ahol egy berber
fejedelem az életről mesélt fiának, sivatagi séták során:
Hebel, azaz hiábavaló minden, mi nem Isten akarata szerinti,
tudjuk ezt a kifejtett salamoni prédikációkból.

TOMPA
Régen láttalak már, más volt ez az orcza,
42 nyarán – mikor már a bodza
bordó bogyót érlel, és a pincér-tálca
bortól tocsog –, együtt vártunk hídra, láncra,
ottan ismerkedtünk, míg a remény táncolt,
végül mást is kaptunk: egy nehezebb láncot.

Garay Jánost 1842-ben választotta
tagjai közé a Kisfaludy Társaság
meghalt Stendhal világra jött Mallarmé
Tompa Mihály sárospataki kollégistának
addigra megjelent Romos váromladékon

(mendemonda)

– Hoppáré! – ordította Háry ott, pont ott, a Gödörhöz címzett söntés bal hátsó szegletében, ahol a gömbölyű sarok hegyes csücskében négyszög alakú, Vasarely-mintás hálót szőtt egy kék pók.