190 Megtekintés 5 Perc

Az isztambuli csata, avagy öregszik az ember

(történik Hernádkakon, egy nyári alkonyatkor)

(történik Hernádkakon, egy nyári alkonyatkor)

TOMPA
            Régen láttalak már, más volt ez az orcza,
            42 nyarán – mikor már a bodza
            bordó bogyót érlel, és a pincér-tálca
            bortól tocsog –, együtt vártunk hídra, láncra,
            ottan ismerkedtünk, míg a remény táncolt,
            végül mást is kaptunk: egy nehezebb láncot.

            De most fáradtnak tűnsz, alig ismerek rád,
            beszáradt a tinta, elkopott a pennád,
            hogy mi változott még, hosszú az a lista,
            füled, orrod, szemed: más e fizimiska!

GARAY
            Persze hogy más, Mihály, el is mondom néked,
            ha adsz még egy fröccsöt a szomjúság végett.

            Huszárkapitány voltam én a szabadságharc alatt,
            és épp mentem volna letenni fegyverem, mikor
           
a francia király üzenetet küldött, hogy megmaradt
           
maroknyi csapatommal menjek a török szultán ellen,
           
mert nagy ott a baj, a bűn beférkőzött a törökök fejébe.
           
Hát huszáraimmal nekivágtunk az útnak, hegyre fel és
           
hegyről le, síkon át, este megpihentünk, nappal
           
lovagoltunk, szóval mentünk, ahogy szoktunk.
           
Magammal vittem az országhatárt, hogy lássák,
           
a magyar huszár mindenhol otthon érzi magát.
           
Aztán jött az isztambuli csata!
           
Jobbra voltak a harci elefántok,
           
balra a teknős-alakulatok, mi meg középen,
           
jobbra is csaptunk, balra is csaptunk,
           
szeltük az ellenség seregét, mint az olló a vásznat.
           
Egyszer csak egy ágyúgolyó leröpítette a fejemet.
           
Azonnal leszálltam a lóról, hogy felvegyem a főmet,
           
és tovább küzdjek a török had ellen.
           
De mivel nem volt fejem, nem láttam, hogy
           
a sok fej közül melyik a sajátom, így felkaptam egyet,
           
hónom alá csaptam, aztán futottam a szanitécekhez,
           
hogy varrják vissza a nyakamra, de gyorsan.
           
Mikor felvarrták, akkor láttam, hogy nem is az én fejem.
           
Hát így történt a változás, amit te most látsz.

TOMPA
            Aha.

GARAY
            Nem az aggság teszi velem ezt a tréfát,
            biz’ isten az ember ilyeneket él át.

TOMPA
            Akárki is varrta e fejet rád vissza,
            látom, hogy az elméd még ifjú és tiszta.

Gyulán született 1973-ban, Szegeden él. A József Attila Tudományegyetem történelem, majd a SZTE Bölcsészettudományi Kar magyar szakán diplomázott. 2010-ben a Kortárs Kiadó gondozásában jelent meg Franciakrémes című kötete Zalán Tibor szerkesztésében. Még ebben az évben Bárka-díjat kapott. Következő kötete szintén a Kortárs Kiadó gondozásában jelenik meg Horváth Bence szerkesztésében