354 Megtekintés 3 Perc

Rendhagyó légyott: a madár és az obsitos

(Tompa és Garay a Lánchíd tövében)

I.
Néha megcsúszunk egy-egy kenetteljes kifejezésen.
Emlékeim szerint a fellegvár ott épült meg, ahol egy berber
fejedelem az életről mesélt fiának, sivatagi séták során:
Hebel, azaz hiábavaló minden, mi nem Isten akarata szerinti,
tudjuk ezt a kifejtett salamoni prédikációkból.

II.
Tompánál intézett egykor fiaihoz képszerű szózatot egy
nagymadár. Gólyaszemekben szűkült be a határ,
nyomvonala a temetőkerti könnyező patak sodrához vezet.
Itt is torony állt egykor, mint dölyfös építőmesterek műve,
mígnem martalékba vette az enyészet, üszök, villámsújtás képében
meghozva a végzetet. A józanodás mindig keserű; tengerparti
börtön ablakából a tejfehér menyasszonytánc. Bujdosás
során ez az otthon, míg nyomainkra talál, ki testvér.

III.
A Háry-kocsmában felizzottak a kalandok. Nem a vadnyugat ez,
nem is egy csapóajtó. A falon lógó obsitlevél, mint derék katona
múltja, leng a szőttes az ivó ajtaján. A határ itt is a csillagos ég;
lopott viola, ördögi körben a háború, mének, telivérek
serege, a jól megült hátasok, és ha ez nem elég, Mária Lujza:
a kegyes császári ajándék. A nagyotmondás emlékművén
valódi kitűző a viola, égbenövő gránittemplom tornya.
Harangozik is az azóta, az istenek dicsőségére.

IV.
Ám nem feladat embernek dölyfös gőggel mennybe törni.
Sokkal inkább összekötni, mit a nagyravágyás elszakít. Kötőanyag
nem lehet, mint kőművesnél az asszonytest, hanem csak
a kék folyó. Dunára emelt láncszem. Lánchídnak mondják azt.

V.
És kimentem reggel a vén Dunára, megnézni, hogy a híd
ott van-e még. Kapcsot láttam és szülőket. Leltárat, pénzt,
múltat és jövőt. Egy Tompát és egy Garay-t. Nem volt
hídavatás aranyból, de alapkőletétel történt.
Forradalom előtti tér. Tér és kő, ami összeköt. Mint a múlt,
szolgálva a jövőt. A két alak társult, együtt keresve
egy Istent, ki megbecsüli – ha anyátlan és nemtelen is –
az örök népet, hazát: a viharverte nemzetet.

1965-ben született Mohácson. A budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Társadalomtudományi Karának Idegennyelvi Tanszékén szerzett német nyelv és irodalom szakos tanári diplomát. Német nyelvtanár, fordító, az Art’húr Irodalmi Kávéház kortárs költészet rovatának szerkesztője. Versei az alábbi irodalmi folyóiratokban jelentek meg: Bárka, Előretolt Helyőrség, Látó, Székelyföld, kolozsvári Helikon, KULTer, Zempléni Múzsa, Népszava, Tiszatáj Online, Irodalmi Jelen, Litera, Pannon Tükör, Napút Online, Spanyolnátha, Palócföld, Szépirodalmi Figyelő, Nincs Online, Új Nautilus, Képírás. Szerzőként tíz versével közreműködött a Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör 10 éves fennállásának alkalmából megjelent jubileumi antológiában. Szerepelt a Kossuth Rádió Vers napról napra című irodalmi műsorában, ahol négy versét olvasta fel. Szívesen foglalkozik versfordításokkal is. Kötete a Terra címet viseli. (Kiadó: Cédrus Művészeti Alapítvány, 2023.) Elismerések: NAPÚT – Cédrus pályázat, kiemelt alkotók díja (2020) Petőfi Irodalmi Ügynökség – Helyőrség, irodalmi pályázat, különdíj (2021) NAPÚT – Cédrus pályázat, kiemelt alkotók díja (2021) Pannon Tükör, Legyen Zala! verspályázat, 2. díj (2022) Dr. Kotász Könyvkiadó szépirodalmi pályázata, 1. díj (2022) NAPÚT – Cédrus pályázat, kiemelt alkotók díja (2022) Prágai Tamás-díj (2023)