Sehol semmi.
Sehol és semmi.
Csak az, hogy szétszakít.
A múltam vagyok. Az vagyok, ami még lehetek.
Röntgenfénybe lépek. Ezt kaptam, méltóképp viselem magam.
Nem mozdulok meg.
Nyitva tartom a bensőmet, szétterítem, hogy átvilágítsanak.
Fénylek.
Vézna cérnaszál a szép
Őszi-szeles nyárdélután
Csak úgy csapdos, nézni is rossz.
Kak-adu volna vagy kak-ukk?
A hajadat félted, a fejbőrödet,
hogy az apró kis karmai hozzáérnek.
