LULU. Cékla?
LILI. (A kertre mutat.) Cékla. Borsó. Fűszerek.
LULU. Szép itt maguknál!
LILI. Köszönöm.
LALA. (Tálcával belép. A tálcán teáskanna, csésze, cukortartó, kiskanál, aprósütemény.) Parancsolnak teát?
LILI. Köszönjük, Lala, elmehet. (Teáznak.)
LULU. A tisztelt férje mit ír mostanában?
LILI. Levelet. Prédikációt. Verset. Azt a legkevesebbet.
LULU. És miről ír?
LILI. Csupa szárnyasokról. Leveleiben az osztrák sasról, prédikációiban az angyalokról, verseiben a gólyáról. Ikaruszról is írt egy verset.
LULU. (Idézni próbál a versből.) Emberek! Merjetek!
LILI. (Nyomatékkal.) Halandók! És komámasszony férjura mit ír mostanság?
LULU. No, az aztán csuda érdekes! Kitalált egy obsitost, aki örökké hazudik! Azt mondja, olvasott valami nem túl divatos német filozófust, aki szerint a költők mind hazudnak.
LALA. (Tálcával belép. A tálca üres.) Parancsolnak még teát?
LILI. Köszönjük, Lala, már nem kérünk. (Lala meghajol, tálcára teszi a teáskannát, a csészéket, a cukortartót, a kiskanalakat, meghajol, kimegy.)
LULU. Azt mondja, a művészet az a hazugság, ami leleplezi a valóságot!
LILI. Nagyon érdekes.
LULU. Szerintem nem is én mondtam.
LILI. Folytassa csak. Nagyon érdekes.
LULU. Ennyi!
LILI. (Mintegy maga elé mormogja.) Minden és mindenki hazudik. A pap és a vallás. Az államférfi és az állam. A művész és a művészet. A pap hazugságában hiszünk. Az államférfi hazugságán megbotránkozunk. A művész hazugságában megvigasztalódunk.
LULU. (Zavartan.) Szép itt maguknál!
LALA. (Belép. Meghajol.) A nagyságos úr és a nagytiszteletű úr befejezte a sétát.
LILI. Köszönöm, Lala, teríthetnek vacsorához, a lugasban, legyen szíves! (Lala meghajol, kimegy.)
LULU. Kellemes esténk van!
LILI. Szereti a sült galambot?
