Földpadlóra tettem le először a kezem, ahol teknőágyam volt, ökörszem-ablakok néztek velem farkasszemet. Szénaillatú, dohos padlásunkon szőttem jövőmről villódzó meséket. Szemmel összefogtam az élet fényeit, kínjait, bánatát. Felnőttem kilencedik gyerekként. Magamat emésztve kezeim közt fogyatkozik reményem.
Drozsnyik István
Abaújszántón született 1951. július 18-án. Grafikus, autodidakta, MNME, Miskolc. Elismerései: Stúdió ösztöndíjak (1978-84), Ezüstgerely különdíj (1982), Miskolc Városi Galéria díja (1987), Szocialista Kultúráért (1988), SZOT-ösztöndíj (1988), Győr város alkotója; Országos Tavaszi Tárlat díja, Salgótarján (1997). Grafikai munkássága mellett színes, fából, fémből ready-made alkatrészekből összeszerelt szobrokat, festményeket készít, performanszokat rendez.
