Kántás Balázs
Kedves Kollégák, tisztelt Jelenlévők, Látogatók, Olvasók!
Nagy öröm számomra, hogy irodalmárként, illetve éppen a Bélyegmúzeum küldeményművészeti gyűjteményéért is felelős muzeológusaként szólalhatok fel a jelen rendezvényen, amely a Spanyolnátha folyóirat lapszámbemutatója, és egyúttal a 9. Spanyolnátha Nemzetközi Küldeményművészeti Biennálé záró eseménye is.
Egyúttal persze Petőfi-emlékév is van, szóval nagyon sok alkalom kínálkozik a szólásra egyszerre. A küldeményművészet, mint tudjuk, elsősorban avantgárd irodalmi és képzőművészeti műfaj. Mail artnak tekintjük a postán feladott két- vagy háromdimenziós műalkotásokat, és a borítékokba, illetve bármilyen csomagolásba helyezett műveket. Megnyitása előtt a jelen kiállításra 20 ország közel 150 alkotójának műve érkezett be. Tényleg hihetetlenül gazdag, formabontó irodalmi és társművészeti alkotásokról van szó.
Petőfi apropóján pedig némileg anakronisztikusan elmondható, hogy már a maga korában avantgárd, azaz előremutató szerző volt. Noha küldeményművészeti alkotásokat még nem hozott létre, tudta, amit minden alkotó embernek illik tudnia: a mű, adott esetben a vers mindig valakinek szóló üzenet. Továbbá írt episztolákat, költői leveleket, mely a küldeményművészet szimbolikus előfutára. De most ugorjunk kicsit a 20. századba! Ahogyan kedvenc költőm, a szintén avantgárd vonásokat is felmutató német-zsidó szerző, Paul Celan fogalmaz orosz kollégája, Oszip Mandelstam nyomán: a vers magányos, folyton úton van, és nem más, mint ismeretlen címzett számára feladott potenciális üzenet: palackposta, mely végül – hasonlóan egy kallódó postai küldeményekhez, és így a küldeményművészeti alkotásokhoz is – vagy eljut a feltételezett címzetthez / befogadóhoz, vagy nem. Ugyanakkor a postára adott küldeményekhez hasonlóan a vers is számos szimbolikus postakezelési állomáson, azaz nyomtatott vagy elektronikus médiumon, illetve befogadási fázison megy keresztül, mire eljut a címzetthez.
A küldeményművészet a maga eredetiségével ugyanezt az ars poeticát fogalmazza meg: megírom, üzenek, postára adom, talán magam próbálom meg szimbolikusan kézbesíteni, és vagy eljut az üzenetem a címzetthez, vagy nem. Minden művészeti alkotás egy kicsit postai küldemény, és minden költő, s egyúttal minden művész elvetélt, vagy szerencsésebb esetben éppenséggel sikeres postás tehát… 😊
Vass Tibor
Lapszám-jelenés, finisszázs, biennálé-beharangozás
Hogy még emlékezetesebbé tegyük a mai napot, erre az alkalomra időzítettünk még két nagyon fontos Spanyolnátha eseményt: az új lapszámunk megjelenését, valamint a jövő évi, a X. Spanyolnátha Nemzetközi Küldeményművészeti Biennálé felhívásának elindítását.
Az új Spanyolnátha-lapszám egy teljes blokkban foglalkozik a Miskolc város napján itt megnyílt két mail art kiállítással:
a Rebell című IX. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti kiállítással,
és a 25 éves Marcelland Nemzetközi Művészeti Gyűjtemény anyagából válogatott mail art tárlattal.
valamint bemutatja a körülöttünk látható Tompa plusz Petőfi kiállítást is.
A tárlatokról több száz fotót, s videót közlünk, megjelennek benne a műalkotások, enteriőrök, tárlatlátogatások.
Rendezvényünk a Magyar Művészeti Akadémia Miskolci Regionális Munkacsoportjának
együttműködésével és támogatásával jött létre,
ezért is hadd emeljem ki a lapból a szintén a Munkacsoporttal közösen megvalósított,
hernádkaki Tompa Piknikről, a 31. Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztiválról készült nagy ívű összeállítást: a lapban videófilm, fotók és alkotások idézik meg a rendezvényt;
s hadd hívjam fel Bodonyi Csaba, a Munkacsoport elnökének 80. születésnapja alkalmából Miskolcon nyílt kiállítás megnyitó beszédét tartó Rudolf Mihály Bodonyi Csabát méltató írását, s a tárlatmegnyitón készült fotók albumát is.
A soron következő biennálét a 2024-es színházi világnapon, március 27-én nyitjuk itt, a Veres Attila Kiállítótérben, hívószava a repertoár.
A színjátszáshoz kötődő múzeumban színházi tematikájú mail art kiállítás a világon még sosem volt,
ráadásul a miskolci színjátszás bicentenáriumát is ünnepeljük.
A biennálé logóját Dienes Ágnes tervezte.
Alkotásában egyedülálló módon ötvözte a küldeményművészet és a színház összefonódását:
ha megfigyelik, a logó egyszerre idézi egy boríték, és egyszerre a miskolci nemzeti színház függönyének látványát: páratlansága, kiválósága többek között ebben is rejlik.
Amikor megláttuk, rögvest azt fejeztük ki Ágnesnek, hogy
„Beszédes, de nem fecseg, egyértelmű, de igen sokrétű:
azt, amit ez a mail art kiállítás szeretne üzenni a színházi világnap kapcsán,
összefoglalta, megalkotta benne. Méltó a jubileumhoz!”
