„Szeretem Önt, jobban, mint bárkit”
„A költő úr megunta a házaséletet, – folytatta Szendrey. – Ez teljesen érthető. Az ilyen csavargó embernek nem való feleség, nem való gyermek. Ha mégis sikerült elbolondítania egy bolondulásra képes hajadont s azt kiragadta rendes polgári életéből, hamarosan megunja azt. (…) Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott engem és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon s ha a végzet közbe nem szól, ma is azok volnánk.”[1]
Szendrey Júlia neve hallatán a legtöbbünknek Petőfi Sándor múzsája jut az eszébe, pedig a 196 éve született nő költészetéről és írói munkásságáról is ismert volt. A nehéz sorsú asszony verseiben leginkább szeretett férjének hiánya, a mély érzelmek és az elmúlás jelennek meg. Kevés tragikusabb női sorsot ismerünk a magyar irodalom történetéből, mint Szendrey Júliáét. A dicsőség, bukás és megvetés. Egy nagy szerelem boldogsága, majd egy házasság pokla. Ő volt a merész, szabados, férfiruhát viselő, szivarozó, a férfiakkal együtt poharazó „végzet asszonya” – mondta róla Ady Endre, amikor „erdődi George Sand”-nak nevezte. Pedig álomszerűen kezdődött Szendrey Júlia szomorú élete. Júlia még nincs 20 éves és már több vers hősnője lett. A forradalom kitörésekor lelkesen támogatta férjét. Petőfi több versében áradozott ifjú feleségéről.
„Szép kedvesem
Lágy kebele…
Szíved buját…
Mind érezem…
Kicsiny madár,
Dalolj nekem…
Tündéri dal,
Hű szerelem!…”[2]
„Egyik kezemben édes szendergőm
Szelídeden hullámzó kebele,
Másik kezemben imakönyvem: a
Szabadságháborúk története!
Minden betűje üstököscsillagként
Nyargal keresztül magas lelkemen…
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.”[3]
Tudjuk, hogy a családi boldogság rövid életű volt, hiszen Petőfi először politikai szerepet vállalt, majd a csatatérre vonult. 1849. augusztus 14-én eltűnt a segesvári csatatéren. A fiatal lány, ifjú feleség számára ekkor vált valósággá a költő Koltón írt verse, a Szeptember végén. A versben Petőfi kérdései ekkor életre keltek.
„ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?”[4]
Szendrey 1849 őszén Erdélyben tartózkodott, és próbált férje nyomára akadni. Aztán visszatért Erdődre, a szülői házba, ahol végrendeletet is írt. Pestre csak 1850 áprilisában utazott. A Garay család házában lakott vendégként, itt ismerkedett meg Horvát Árpád történésszel. Segítséget kért tőle szorult helyzetében, majd 1850. július 21-én titokban házasságot kötött vele. Az emberek számára nem tűnt rokonszenvesnek a viselkedése, hiszen a nemzet költőjének felesége még a gyászév végét sem várja meg, máris házasságra lép egy másik férfival. Haynau titkosrendőrsége nem is hitt neki. Évekig folyt a vizsgálat abban a feltevésben, hogy Petőfi él, Pest körül rejtőzik, s felesége házasságkötése csak elterelő hadművelet.
Vajon elítélhető-e egy fiatal nő a második házasságáért, aki mindössze 20 éves és egy apró gyermekről kell gondoskodnia? A szüleihez, Erdődre nem akart menni, barátai szívességre hosszú távon aligha számíthatott. Pesten akart maradni, ehhez támogatóra volt szüksége. Ezt vélte megtalálni a harmincéves professzorban. Az emberekben azonban a már említett Petőfi- vers kérdései hangosabbak voltak a megértésnél. Illyés Gyula a vers kapcsán ezt írta a Petőfiről írt monográfiájában: „A verset Júlia tette a nemzet legmélyebb elégiájává. Nemcsak azáltal, hogy megihlette rá a költőt. Azáltal is vajon, hogy a jóslatot beteljesítette? […] a verseknek is megvan a maguk ragadozó életük.”[5]
A kortársak elítélték a fiatal özvegyet. Arany János, Petőfi legjobb barátja pár héttel az esküvő után írta meg A honvéd özvegye című versét. A vers megsemmisítő kritika a fiatal lány megítélése kapcsán. Arany versének ajánlásában a Hamletből idézett „Gyarlóság asszony a neved”. A versben később arról is beszél, hogy mivel soha nem került elő a barátjának holtteste, mi lesz, ha egyszer mégis felbukkan, hazatér.
„Víg a menyegző; cseng a jókedv;
Hullámzik a dal és zene;
Sugár gyanánt lejt a menyasszony,
Hódít, varázsol kelleme;
Künn rémes éjfél átkozódik,
Fú, sír dühében a vihar:
Benn az öröm jár tölt kehellyel,
A zene szól, a tánc szilaj.
Egyszerre – mint éj a villámtól –
Megnyilatkozik a terem:
Küszöbjén sárga, véres arccal
Megáll a honvéd hirtelen.
A vigadók egymásra néznek,
Rémülve felsikolt a hölgy,
Alatta, mint mélységes örvény,
Indul, forog, süllyed a föld.”[6]
Szendrey Júlia versekben csak később próbálta megvédeni magát, vagy legalábbis megértetni kritikusaival, hogy ő nem a „nemzet özvegye”, hanem nő, anya, aki érzelmekkel telve, rajongva gyermekeiért szeretne élni. Első verse 1854-ben keletkezett Miért van így? címen. Már ebben a versben megjelenik az életmű egyik alaptémája: az iszonyatos veszteség fölött érzett boldogtalanság.
„Forró lánggal égni,
Aztán elhamvadni
Boldog szerelemtől!…
Miért nem ez a sorsom? –
Miért kell jéggé fagynom
Élet hidegétől?”[7]
Több versben is fellelhető annak a nyoma, hogy vívódik benne a közlési vágy, és az elutasítástól, gúnytól, megbélyegzéstől való félelem. Költészetének másik nagy témája az anyai szeretet. Első megjelent verse három fiáról szól. Az 1856-ban született Három rózsabimbó azért lett népszerű, mert a családi boldogságot a magyar irodalomban elsőként az anya nevében fogalmazta meg. Egy másik versében újszerű képi metaforát talál anyaszerepének érzékeltetésére:
„Fa vagyok, leveles
Gyermekim az ágak,
A virágok rajtam,
A dalos madarak.
Édes csevegésök
Madarak zengése,
Szívem húrjainak
Örömtelt rezgése.”[8]
Hogy is írta Petőfi 1845. szeptemberében Szalkszentmártonban?
„Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy…
Csak, hogy lényink egyesüljenek.”[9]
Pedig ezek a sorok még nem is neki íródtak, mégis mintha egy Petőfi-gondolat folytatása, befejezése lenne.
A 39 évesen méhnyakrákban elhunyt Szendrey Júlia lelke nyugalomra talán akkor talált, amikor az asszony sírjára a Petőfi Sándorné Szendrey Júlia név került, ezzel állítva örök emléket a két tiszta lélek megállíthatatlan szerelmének.
[1] https://vmek.oszk.hu/07000/07091/07091.pdf
[2] https://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184801.htm#10
[3] https://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184707.htm
[4] https://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184707.htm
[5] https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/ILLYES/illyes02031_kv.html
[6] https://mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs185001.htm#12
[7]https://www.babelmatrix.org/index.php?page=work&interfaceLang=hu&literatureLang=hu&translationLang=all&auth_id=12870&work_id=79171&tran_id=79179&tr_id=0&tran_lang=de
[8] https://www.academia.edu/37856403/SZENDREY_J%C3%9ALIA_%C3%96SSZES_VERSE
[9] https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/petofi-sandor-DFB2/1845-E82B/fa-leszek-ha-EAAF/
