– Közelb, közelb, hadd menék közelb! Derék uram, bocsátaná meg engedelmed, hogy ezen tusakodásból magam is részt vevék, de históriai pillanatok ezek, megérté ugyebár?
Mihály felnézett. Izzó tekintetű, nyalka, erősnek tűnő férfiú állott vele szemben, és nézett az arczába, korát tekintve olyasféle, mint ő. Szemét csak pillantásnyira vetette rá, aztán elnézett a távolba, a víz roppant tömege felé, amerre egész eddig Mihály is vetette figyelő tekintetét, elképzelvén azt a kő- és aczélmonstrumot, aminek a megépítését ünneplendő itt most összegyűlék a tömeg.