Sötét pincében ültem és bort iszogattam.
Nevettem a velem nevetőkkel,
csókoltam az engem csókolókat,
beszéltem kígyót, békát a velem beszélőkkel.

Hirdette az Úr, láthatatlan:
Ez a ruha nem a tied
A mosolyt is mástól loptad
Ez a bor már ecetté vált
Ereszd fejedből a hangokat.