(Tompa+Petőfi)
Lehull a dombról rögtönítélő
bíróságunk triumvirátusa.
Ahol közös a látvány,
a lak mindannyiszor megterem.
Mi úgy legelészünk rigótestű düledékén,
mint erdőt szomjazó úri muri. Szavak
kétélű rozsdás végével, hogy
lesz itt, nem lesz, mulass!
Irodalom hurkán megakadt esti
gőz a bor körül. Legyen három,
de össze nem vethető,
ahogy a ház reggele a másnap
délutánnal.
Lakaknak fiai szoborcsoportba
olvadt tagjaikkal figyelnek.
