Zsoltárok 51:7
Sötét pincében ültem és bort iszogattam.
Nevettem a velem nevetőkkel,
csókoltam az engem csókolókat,
beszéltem kígyót, békát a velem beszélőkkel.
Hirdette az Úr, láthatatlan:
Ez a ruha nem a tied
A mosolyt is mástól loptad
Ez a bor már ecetté vált
Ereszd fejedből a hangokat.
Folyóparton állok, hajnali köd,
nem látszik a nap, nem látszik az ég.
Üres a part. Jeges fű ropog.
A nevetők, csókolók, beszélők itt felejtettek.
A víz bokáimat nyalja, majd térdemet.
Testnyílásaimon öblöget át.
Lehetetlen elmozdulnom onnan.
***
Izabella Nagy
I was born and conceived in sin
Book of Psalms 51:7
I was sitting in a dark cellar and drinking wine.
Sharing a laugh with those laughing with me.
Kissing those who were kissing me,
Talking snake and frog with those talking to me.
And the Lord proclaimed, invisible:
This dress is not yours
You stole that smile from another too
This wine has turned to vinegar
Let those sounds come out of your head.
Standing on the riverbank, in the dawn fog,
the sun isn’t visible, the sky isn’t visible.
The riverbank is empty. The icy grass is crunchy.
Laughers, kissers, speakers; you have forgotten me.
The water licks my ankles, then my knees.
Rinses my orifice.
It’s impossible to move away from there.
Miriam Grunwald fordítása
