Ismeretlen versek a börtönből, Miskolc, 1956
„Reggel a hóhér mértéket vett rólad,
aztán káromkodott, hogy tévedett,
s felakasztotta a szomszéd zárkából
a fiút, akit tegnap este hoztak,
ki egész éjjel üvöltött, dörömbölt,
hogy élni akar, priccsét leokádta,
s végül elájult, egy vödör vizet
loccsantottak rá, hogy magához térjen,
úgy vonszolták ki az akasztófához,
félaléltan nem vitték lábai,
csend, csak rúgások puffanása hallott.” (Tóth Bálint: Reggel a hóhér)
Az irodalomtörténet máig feltáratlan területe a börtönversek témaköre. Mi a börtönvers? A börtönben születik? A börtönről szól? Üzenet a börtönből? Miért ír valaki verset a börtönről, a börtönből? Önmagán akar segíteni, vagy az olvasón? És mi van akkor, ha valaki nem a börtönből ír, hanem azért kerül börtönbe, mert ír? 1956 után többen is megtapasztalhatták, hogy milyen is az, amikor a szavakért, amiket papírra vetettek, több éves börtön a „fizetség”. A közelmúltban három olyan elítélt versei kerültek a kezembe, melyeket eddig nem ismert az utókor.
Faludy György azt írta a Börtönversek című kötetével kapcsolatban: „Ezeket a verseket 1950 és 1953 közt csináltam az Andrássy út 60. pincéjében, Kistarcsán és az ÁVO recski bűntetőtáborában. A csináltam igét azért használom, mert Rákosi börtöneiben csakúgy, mint Hitler megsemmisítő táboraiban, papír és írószer nem állt a rabok rendelkezésére. Így ezeket a verseket fejben csináltam…”
Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiben annak idején Miskolc is komoly szerepet játszott. Október 25-én a miskolci munkások demonstrációval kívánták nyomatékosítani a követeléseiket. Először a Nehézszerszám-gépgyár dolgozói indultak meg, majd csatlakoztak hozzájuk a DIMÁVAG és a Lenin Kohászati Művek munkásai is, és az egyetemi hallgatók. Őszinte, tiszta akarat volt. Versek, gondolatok születtek, melyekért később a vád államrend elleni izgatás volt.
De mi is ez a tétel? Az állam belső biztonsága ellen elkövetett bűncselekmény, amelyet a törvény szigorúan büntet. A szocialista Magyarországon államrend elleni izgatást követett el, aki a népi demokratikus államrend vagy intézményei ellen uszított. Államrend elleni izgatásnak minősült, ha valaki nemzetiségi, faji vagy felekezeti gyűlölködést szított, vagy annak felkeltésére alkalmas cselekményt követett el, illetve az ilyen tettek elkövetőit elismeréssel illette, vagy hasonló tettek elkövetésére hívott fel.
A most vizsgált versek szerzőiről lássunk most néhány adatot.
Fekete Lajos Debrecenben született, 1937. február 23-án. A forradalom idején a Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatója, a diákparlament képviselője volt. 1957 januárjában „Hazám, ó drága szép hazám” címmel írt verset, amelyet 1957. február 20-án az egyetemen kifüggesztett. 1957. március 2-án letartóztatták államrend elleni izgatás és államtitok-sértés miatt 3 évre ítélték. 1959. április 7-én szabadult.
Fekete Lajos
Hazám, ó drága szép hazám
Igazság csak van: a népnek
Elég volt a hitvány mesékből.
Látunk! nem lesz több kenyerünk
A népnek hirdetett „eszméből”!
Hallgatásra ítélik azt
Aki magyar, mit hallgatásra.
S nép tűrünk, mozdulatlanul,
Mint vihar előtt tenger árja.
Ma még mosolytalan az arcunk,
De szíveinkben tiszta szándék:
Eskünkhöz híven harcolunk.
Kell életünkért és hazánkért.
A vers teljes szövegének kézirata a mellékletben olvasható.
Tóth Pál Sajóecsegen, 1922. január 25-én születetett. A forradalom idején a „Magyar Néphez” és a „Nyugatra mennek” című versét a tömeg követelésére 150 példányban nyomtatták ki és osztották szét. A verset a vonulás közben egy vasutas többször elszavalta. 1957. február 8-án tartóztatták le és az államrend elleni izgatásért 4 év börtönre ítélték. 1959-ben szabadult. Versei mellékletben olvashatóak.
Vlaskovics Levente Sásdon született, 1937. március 15én. A Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatója, az egyetemi fegyveresőrség tagja volt. A karhatalmisták 1957. február 20-án izgató tartalmú verseket találtak nála, 1957. március 4-én tartóztatták le és az államrend elleni izgatás miatt 1 év 6 hónap börtönre ítélték. A büntetés letöltése után szabadult.
Vlaskovics Levente
Merre vagy Rákosi
Merre vagy Rákosi 8 millió magyar
Ezt szeretné tudni, újra látni akar
Jöjj vissza bölcs vezér hőn szeretett apánk
Úgy vár a mi népünk, úgy nélkülöz hazánk.
Tíz évi munkádat nem kívánjuk ingyen
Hálás a magyar nép megfizet majd mindent.
Állj elő Rákosi, vedd le a süveged
Állj ki a nép elé, tisztázd becsületed.
Gerő cimborád is hozd magaddal hamar
Egy emberként fogad minden igaz magyar
Óh miért is nem jöttök, miért is késtek
Hálánkat szeretnénk kifejezni néktek.
Farkas is szeretne szót váltani veled
Mielőtt a hollók kivájják a szemed
Vár ránk Sztalin apánk ércbe öntött szobra
Melyet a dühödt nép döntött le a porba.
Téged vár a liget legöregebb fája
Akad magyar ember, ki felsegít rája!
A kézirat mellékletben olvasható.
Hamvas Béla az 1956-os forradalom után a következőket írta: „Ezerkilencszázötvenhatot az egész irodalom, az egész sajtó, a zene, a festészet, a művészet, a társadalom, a tudomány, a politika elárulta. Minek árulta el? Annak, hogy élni csak kell. Senki se mert meghalni, mint az orosz tankok alatt a munkások és a diákok és a gyermekek. Költő, író, szobrász, zenész, festő, orvos, tanár, mérnök, miniszter, katona, paraszt, munkás. Soha még nép nem volt ilyen elhagyatott. Semmiféle vagyon, hír, hatalom nem ér annyit, mint amennyit mindezért most fizetni kellett. Nincs az életnek olyan mélysége és magassága, amely ez alatt az árulás alatt ne roskadna össze.”
A most olvasott versek irodalmi értéke kétes, de tartalmuk semmiképpen. Az pedig, hogy mi is a börtönvers, még egy ideig biztos ad feladatot az irodalomtörténészeknek.
