Most, mikor kiszivárog
valami szürke inger,

az ágy huzat nélküli hidege,
a lefolyó kiszedett tartalma,

most, mikor ülepednek
a hajnal iszonykongó órái – –

Apolló – Olümposzi fodrász szerszám. Köztudott, hogy az istenek is hiú teremtések, sőt, ők azok csak igazán. Bár az is igaz, hogy az északi istenek többsége nem sokat adott az öltözködésre, némelyik megelégedett egy viseltes vikinggel.

Olcsó penészgomba kapható,
nyolcvan ködös kavics darabja.
Halvány gőzöm, mit kezdjek vele
zöldessárga, fehér, kék
bedobom üres kosaramba.

Ködös kavicsból van elég.
Rostáltam egész életemen át.
Vigyázz, építési terület,
zöldessárga, fehér, kék
veszek szurokfekete kólát.

Apám a vörös fotelben
nehéz zuhatag volt sarokban pihenő akarat utóbb
észrevettem a fotel karfáit hosszú hajóhoz hasonlított
már nem emlékszem
mint sarokban vöröslő folt
mikor törekedett azzá válni
ami valójában volt
apró kockák domborodtak szövetében karfáinak végére
gömbölyű díszeket terveztek később megértettem
a 70-es évek

Hazudtam. Nem hiszem, hogy ezzel a „terápiát”, ha egyáltalán ez az volt, bármilyen módon is félrevezettem volna, de azt magamnak be tudtam vallani, hogy az, amit kitaláltam, nagyon is „aranyos” volt, ahogy más mondaná. Azt állítottam neki, hogy van egy képzeletbeli jó barátom, Csárlinak hívják, akiben feltétlenül megbízom mindig, és ő kvázi mindenható, és kicsit úgy néz ki, mint a Michelin-gyár logóbábuja, fehér puffancs-figura, ő az, aki mindig meg tud nyugtatni, igazi barát.

Ott állt, mint a hab, a lépcsőfokon, kétségbeesetten, meggörnyedten, megpróbálja, miként lehet, visszaemlékszik, ritkán hajlandó felágaskodni és hozzányúlni a véres, rongyos darabokhoz. (Támadnak, aprólékosan rendezve múltbéli dolgaikat, hasznosan gondolkodnak, az ablak kitörik, rávilágít, Évike mászik lefelé a lépcsőn, a lábát rakosgatva, ez egy falak nélküli szoba.) Az égen fiatal bárányfelhő, az izgalom is jelekbe foglalva, meg talán a szellemek érdeklődése.