Jenciklopédia

Apolló – Olümposzi fodrász szerszám. Köztudott, hogy az istenek is hiú teremtések, sőt, ők azok csak igazán. Bár az is igaz, hogy az északi istenek többsége nem sokat adott az öltözködésre, némelyik megelégedett egy viseltes vikinggel.

Színterek

Olcsó penészgomba kapható,
nyolcvan ködös kavics darabja.
Halvány gőzöm, mit kezdjek vele
zöldessárga, fehér, kék
bedobom üres kosaramba.

Ködös kavicsból van elég.
Rostáltam egész életemen át.
Vigyázz, építési terület,
zöldessárga, fehér, kék
veszek szurokfekete kólát.

Az anyaság fejben dől el

Hazudtam. Nem hiszem, hogy ezzel a „terápiát”, ha egyáltalán ez az volt, bármilyen módon is félrevezettem volna, de azt magamnak be tudtam vallani, hogy az, amit kitaláltam, nagyon is „aranyos” volt, ahogy más mondaná. Azt állítottam neki, hogy van egy képzeletbeli jó barátom, Csárlinak hívják, akiben feltétlenül megbízom mindig, és ő kvázi mindenható, és kicsit úgy néz ki, mint a Michelin-gyár logóbábuja, fehér puffancs-figura, ő az, aki mindig meg tud nyugtatni, igazi barát.

Az imádkozó robot

Ott állt, mint a hab, a lépcsőfokon, kétségbeesetten, meggörnyedten, megpróbálja, miként lehet, visszaemlékszik, ritkán hajlandó felágaskodni és hozzányúlni a véres, rongyos darabokhoz. (Támadnak, aprólékosan rendezve múltbéli dolgaikat, hasznosan gondolkodnak, az ablak kitörik, rávilágít, Évike mászik lefelé a lépcsőn, a lábát rakosgatva, ez egy falak nélküli szoba.) Az égen fiatal bárányfelhő, az izgalom is jelekbe foglalva, meg talán a szellemek érdeklődése.