Búcsú
Nap nem süt
eső nem esik
szél nem fúj
múlt nem kisért
jövő nem sürget
telefon nem csörög
szomszéd nem kopog
ajtó nem nyílik
későre járok.
Circulus vitiosus
Odébb a tömeg tiltakozik
koncot majszol az asztal alatt
álmokat sző
szeme elől eltakarja a
a víztelen pusztaságot
szabadkozik: Nem én akartam
nem így akartam
s tovább pitizik
emészti a bánat:
nincs már idő emlékezni
és újra felejteni a görcsöt
egyre szűkülő ereiben
Kinyilatkoztatás
Én vagyok az út,
ki magába fordul, s messzi célokhoz vezet.
Keskeny szorosokon, rövid kaptatókon
futok előtted.
Igazság,
ki felborít, majd helyrebillent,
miközben szemem lángoló gömbje felfedi,
és eltörli az örökletest.
Élet,
Kinek mélysége, magassága,
szélessége, hosszúsága magába ölel.
Gondolj, érezz, emlékezz, és felejts!
Formállak téged.
Vendégségben
Kerülj beljebb!
Milyen ház ez, hogy nincsenek ajtók-ablakok?
Megkínálhatlak valami harapnivalóval?
Itt se székek, se egy asztal, ami mellett bármit
elfogyaszthatnék.
Mit szólsz a környékhez?
Idefele csak egy halom szemetet láttam füstölögni.
És a ragyogó égbolthoz?
Az ég borús, alig szűrődik át rajta világosság.
Hátra van még a mosdó, a konyha és
a télikert.
Mondd, mi ez a hely tulajdonképpen?
Itt minden a tiéd
Fogadd magad
tisztelettel.
