Petőfi panasza Tompa Mihályhoz

Emlékszel-e Mihály, hogy valaha
szalmafedeles kicsi kunyhó állt itt?
Éppen itt, ezt mutatják a GPS koordináták,
hogy itt állt ama házikó, melynek
árnyas kertjében te a diófa alatt, én meg
a kis patak partján ülve költői versenyre keltünk.
Kerényi is benne volt, de őt már elfeledték,
és rólad sem mindig emlékeznek meg a tankönyvek,
de ez lényegtelen,
mint ahogy az is, hogy én kötelező olvasmány vagyok.

Erdei kak

Petőfi:
A költészetet már sose hagyom abba –
Ellátogattam a kies Hernádkakba.
Költőtársam hívott: Vass Tibor, magához,
Ki ott Miskolc mellett irodalmi fárosz…
Meg is érkeztem hát, az éhségtől vakon;
Végigbotorkáltam egész Hernádkakon,
Mire megtaláltam azt a nyájas fészket,
Ahol majd a múzsa versírásra késztet…
Nem volt a kis házban fejedelmi pompa –
Helyette ott vedelt kapatosan Tompa.

A hálás utókor

Rettenetes napokat látok közeledni, minőket
Eddig nem látott a világ; s a mostani béke
Ez csak ama sírcsend, amely villámnak utána
A földrendítő mennydörgést szokta előzni.